Ez a projekt Gödöllő városának 60. évfordulója alkalmából kiírt arculati pályázatra készült. A koncepció célja egy olyan vizuális identitás létrehozása volt, amely nem egyetlen ikonra szűkíti le a város képét, hanem több irányból közelíti meg azt. A város identitása nem egyetlen épületből vagy jelképből áll. Történeti rétegek, természeti környezet, közösségi terek és mindennapi helyzetek együtt alakítják. A tervezés ezért arra törekedett, hogy ezt a sokféleséget egy rugalmas, mégis felismerhető vizuális nyelv fogja össze.
Gödöllőről kialakult kép gyakran egyetlen pontra szűkül. A formák inkább absztrakt lenyomatai a város különböző karaktereinek: épített részleteknek, térbeli ritmusoknak és természeti adottságoknak. A központi elem a Világbéke Gong formájából született. Ez a kör egyszerre utal a város központjára és a közösség összetartozására, miközben nyitva hagyja az értelmezés lehetőségét.
A kiindulópont nem egy kész jel volt, hanem egy kérdés: hogyan lehet egy várost úgy megjeleníteni, hogy annak sokfélesége egyszerre legyen jelen? A forma egy egyszerű geometriai alapból indul ki. Egy körből, amely a teljességet jelképezi, és azokból a kivágásokból, elmozdulásokból, amelyek a város különböző arcait, irányait és ritmusát mutatják meg. Fontos volt számomra, hogy a jel ne csak „szép” legyen, hanem valóban használható is. A forma különböző méretekben, felületeken, kivágva vagy akár részletként is működik, így alkalmazkodni tud a különböző helyzetekhez. Ez a gondolkodás teszi lehetővé, hogy a vizuális világ ne egyetlen logó köré épüljön, hanem egy továbbépíthető eszközt adjon a város kezébe.
A koncepció akkor válik teljessé, amikor kilép a felületről, és megjelenik a városi térben. Az arculati elemek olyan hordozókon kapnak szerepet, amelyekkel a mindennapokban találkozunk: irányító táblákon, parkokban vagy köztereken. A forma ilyenkor már nem grafikai elemként, hanem a városi környezet természetes részeként működik. A cél nem az, hogy uralják a környezetet, hanem hogy természetes módon illeszkedjenek hozzá.
