Ennél a projektnél nem egy konkrét termék volt az első. Inkább az a kérdés, hogyan lehet egy csomagolás fiatalos, környezetbarát és prémium egyszerre, anélkül hogy túlmagyarázna vagy rájátszana ezekre.
A Selfish koncepció egy egyszerű alapgondolatra épül: a csomagolás ne csak hordozza a terméket, hanem segítsen értelmezni azt. Olyan struktúrát kerestem, amely tiszta, jól olvasható és könnyen használható marad. A kiindulópont egy tálcás, konyhakész termékkategória volt. Ezeknél a termékeknél a vásárló gyakran gyors döntést hoz: néhány másodperc alatt kell átlátnia, mi van a dobozban és mennyi idő alatt készül el. A design ezért inkább tájékozódási felületként működik, nem dekorációként. A csomagolás szerkezete egyetlen, körbefutó címkére épül, amely egyszerre hordozza a márkát, az információkat és az ikonrendszert. Ez a megoldás csökkenti a felesleges rétegeket, miközben egyértelmű és könnyen felismerhető arculatot hoz létre. A cél nem egy „zöldnek tűnő” csomagolás volt, hanem egy természetesen működő megoldás: visszafogott anyaghasználattal, nyugodt tipográfiával és következetes vizuális ritmussal. Egy olyan alap, amely különböző termékeknél is alkalmazható, miközben a márka karaktere megmarad.
A hangsúly az egyszerű döntéseken volt. Olyan formákon és anyagokon, amelyek nem akarnak „zöldnek látszani”, mégis természetesek. Olyan tipográfián, ami nem trendi, hanem hosszú távon is nyugodt. És olyan jelöléseken, amelyek gyorsan érthetők egy hétköznapi konyhában. Az ikonok nem díszek. Ugyanazt a formanyelvet használják, mint a logó, hogy minden elem ismerősnek hasson, akkor is, ha csak egy pillanatra találkozunk vele.
